Katonai viccek #1/14
Kiskatonák eltávozást kérnek a parancsnokuktól:
- A feleségem várandós, ezért szeretném vele tölteni a hétvégét - mondja az egyik.
- Az én feleségem ezen a hétvégén esik teherbe, úgyhogy szeretnék vele lenni - mondja a másik.
A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el. A katona udvariasan megkérdezte a nőtől:
- Elnézést, szabad ez a hely?
- Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! - felelte a nő gőgösen.
- Nem látja, hogy foglalt a szék?
- Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás! A nő hidegen ránézett:
- Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is! A katona erre megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból. Ekkor megszólalt az angol úr:
- Maguk amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon...
- Mi az: hosszú, kemény és csak a férfiaknak van?
- Katonaság.
Az őrmester így szól a leszerelő katonához:
- Aztán mit csinál, ha leszerel?
- Villamosmérnök vagyok.
- Na, arra a villamosra sem ülnék fel!
Őrmester az újonchoz katonához:
- Magára az a panasz, hogy mindenkinek ellentmond!
- Jelentem ügyvéd vagyok és nem akarok kiesni a gyakorlatból!
Nagypapa mesél húsz év körüli unokájának.
- Fiacskám! Amikor én ilyen idős voltam, mint te, a barátaimmal Párizsban voltunk és nagyon jól szórakoztunk. Minden délben a legjobb éttermekben ebédeltünk. Végigettük az étlapot, és a legjobb borokat ittuk hozzá. Amikor jóllaktunk, fizetés nélkül távoztunk. A vendéglős és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, de jól elvertük őket.
Délután felkerestük a kocsmákat: finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk. Amikor jól berúgtunk, fizetés nélkül távoztunk. A kocsmáros és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, így őket is jól elvertük.
Esténként elmentünk a kupikba, minden k***át megdugtunk. Amikor kiszórakoztuk magunkat, elindultunk, persze itt se fizettünk. A madame és a felvigyázók persze utánunk jöttek reklamálni, de őket megint csak elvertük.
Éjszaka kipihentük magunkat, majd másnap újra kezdtük a kört. Ezt így csináltuk minden nap, míg Párizsban voltunk a haverokkal.
Az unokát nagyon feldobja ez a programlehetőség, összeszedi a haverokat, mesél nekik a nagypapa Párizsi kalandjairól és elhatározzák, hogy ők is kimennek szórakozni.
Két hét múlva hazajönnek. Az unoka alig él, keze lába törött, feje bekötve.
- Mi történt veled, fiam? - kérdi a nagypapa.
- Elmentünk a vendéglőbe, bekajáltunk, beittunk, le akartunk lépni, erre a vendéglős megvert, mint egy lovat.
Sebaj, délben elmentünk egy jó kocsmába, finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk, ám amikor fizetés nélkül le akartunk lépni, a kocsmáros és a haverjai irgalmatlanul megpofoztak.
Este elvánszorogtunk egy kupiba, a nap fénypontjaként keféltünk egy jót. Megpróbáltunk lelépni fizetés nélkül, de a stricik kegyetlenül elvertek, ráadásul elszedték minden pénzünket. Nagyon rossz volt!
- Sajnálom kisunokám. Kivel utaztatok?
- A Neckermannal, nagypapa.
- Őket nem ismerem, mi annak idején az SS-el voltunk.
A határőr szokásos portyája alkalmával észrevesz egy öreget a kutyájával, aki az út szélén jókat falatozik. Az öreg illedelmesen odaköszön, majd megkérdezi:
- Vitéz úr, kér egy harapást?
- Bizony jó volna!
Erre az öreg:
- Fickó, fogd!
A parancsnok beszélget a katonákkal, hogy kinek mi a szakmája. Van asztalos, esztergályos, kőműves, aztán egyszer csak talál egy matematika tanárt.
- Maga ért a matematikához?
- Jelentem, igen!
- Akkor mondja meg, mennyi háromszor tizenhét!
- Ötvenegy!
- Ejha! Hogy tudta ilyen gyorsan kiszámolni?
- Hát nagyon egyszerű volt. Háromszor tíz az harminc, és háromszor hét az huszonegy. Ebből már csak az következik, hogy huszonegy meg harminc az ötvenegy.
- És maga mondja, hogy ért a matematikához? Nem egyszerűbb lett volna az, hogy ötven meg egy az ötvenegy?
Az amerikai és orosz elnök dícsérik saját katonáikat. Az amerikai:
- Az én katonáim előbb gondolkoznak, aztán cselekszenek. Az orosz:
- Az én katonáim előbb cselekszenek, aztán gondolkoznak. Tesznek egy próbát. Behívják az amerikai katonát. Az amerikai elnök:
- Itt van ez az ember. Adj egy pofont neki! Gondolkozik a katona, majd megszólal:
- Nem, uram...nem adok, mégiscsak egy államfő. Behívják az orosz katonát. Az orosz elnök:
- Itt van ez az ember. Adj egy pofont neki. A katona hatalmasat leteker az amerikai elnöknek majd kezd gondolkozni. Az orosz elnök:
- Most min gondolkozol?
- Azon, hogy még egyet adjak-e...
- Katona! Fel tudna váltani egy ezrest?
- Persze, haver.
- Katona, így nem beszélünk egy tiszttel! Szóval fel tudja váltani?
- Nem, uram!