Székely viccek #14/20
A székely legény iszogat a kocsmába egy kínaival. Egy kis idő után mikor már az alkohol is megtette a hatását, megszólal a kínai:
- Na te János, azt hallottam, hogy a székelyek kemény emberek, és sok mindent kibírnak.
Erre János:
- Biztos úgy van, ha te mondod.
- Tegyünk egy próbát!!
- Tegyünk!
- Ha ki mersz ide állni elém és fogadni védekezés nélkül az ütésemet, akkor majd én is kiállok, és majd üthetsz egyet te is!
Ki is áll a székely, kap egy hatalmasat, nekivágódik a falnak, elviszik a mentők. Két hét múlva megint találkoznak a kocsmában:
- Hé te kínai, aztán miféle ördöngős ütés volt az, amivel kórházba küldtél?
- Hát az egy nagyon régi, sőt ősrégi kung fu technika. Amit apám tanított, őt pedig a nagyapám, és így tovább.
- Valóban technikás volt ez a kufu-isten nyila, mert még életemben így kupán nem vágtak. De most rajtad a sor kiállni ellenem!
Ki is áll a kínai, hatalmas ütést kap, nekivágódik a falnak, elviszik a mentők. Egy hónapos kórházi ápolás után, kiengedik, és találkozik a székellyel a kocsmában:
- Na, mondd el te János, mivel ütöttél így ki, milyen technikával, mert még ilyent nem tapasztaltam!
János fontoskodóan, de egy kis mosollyal a szája szélén:
- Hááááát, ez egy nagyon régi, régi, régi, mondhatom én is, hogy ősrégi rozsdás francia kulcs volt, amit apámtól örököltem, s amint a nevéből is lehet következtetni, francia technika.
Az egyszeri székely szól a kocsisának:
- Itt van, fiam, ezer forint, menj ki az állomásra, és hozd be az anyósomat, aki most érkezik a vonattal!
- És mi van, ha nem érkezik meg az anyósa?
- Akkor kapsz még ezret!
Megy a székely a fiával horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom. - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom. - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom. - mondja újra az öreg.
- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj, kérdezz csak fiam, hogy okosodj!
Az öreg székely szekerére felkéredzkedik egy szemrevaló menyecske. Beszélgetnek, aztán egyszer csak megkérdezi a menyecske:
- Aztán bátyám, mit adna egy jó p...náért?
- Azért semmit, lányom, de egy jó f..zért odaadnám a szekeret lovastól!
Székely bácsi a falu bíróságán, el akar válni a feleségétől. Kérdezi a bíró:
- Mért akar elválni a feleségétől, Pista bácsi?
- Mert megcsalt a szomszéd gazdával.
- És maga, Pista bácsi, még sosem csalta meg a feleségét?
- Hát dehogynem!
- De hát akkor mért akar elválni, hiszen maga se jobb az asszonynál?
- Ejj, maga nem ért engem bíró úr! Ha én a csizmámmal belelépek a tehénsz..rba, csak lemosom, és ugyanolyan lesz, mint vót. De ha a tehén jön és belesz..rik a csizmámba, hát azt a csizmát maga se venné többet fel!
- Idesapám! Látott már parabola antennát?
- Hogyne, még ettem is!
- De idesapám, az fémbul van.
- Hát akkor csak láttam...
- Hát ebbűl sem lesz pogácsa.
- Hmmm....
- Mondom ebből sem lesz pogácsa.
- Miből?
- Hát amiről beszélünk...
Két székely eldönti, hogy felmegy Pestre tojást árulni. Minden jó lenne, ha a tojások útközben össze nem törnének. Eldöntik, hogy ha már a nagy utat megtették, pénz nélkül nem térnek haza. Így hosszabb fontolgatás után úgy döntenek, hogy eladják bolhairtóként. Kiállnak a Lánchíd végéhez, akkoriban nagy bolhajárás lehetett Pesten, mert estére olyan sor kerekedik, hogy a végét sem lehet látni. Egyszer egy vásárló megszólítja őket:
- Már háromszor sorban álltam, vettem magamnak, a feleségemnek, anyósomnak, de mindig elfelejtettem megkérdezni, hogyan is kell ezt a bolhaírtót használni.
- Az a legegyszerűbb, fiam! Megfogod a bolhát, jól összeszorítod, a szeme kigúvad, és hamar-hamar a szemébe csepegteted!
- Ha már megfogtam nem könnyebb egyszerűen a körmöm közt összenyomva megölni?
- No látod fiam, még az a legbiztosabb!!!
Megy a székely az úton a feleségével és a fiával a szekéren, egy nagy rakás fát visznek de egyszer csak beleborulnak az árokba.
Eltelik fél óra kimászik az öreg és rágyújt.
Eltelik még egy fél óra kimászik a fia is az is rágyújt.
Szívják a cigit, szívják.
Egyszer csak megszólal a fiú.
- Édesapám édesanyámat nem kéne kihúzni?
- Minek fiam, úgy se cigizik.
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét. Találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal: "Ave Cezar Vavan". Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik. Bár a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate!
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva: "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy: "A Véce Zárva Van"!